Akatsuki Teegrah

NOVELLÁIM

Rövid kis irományaim korai gyermekkoromtól kezdve a mai napig, időrendbe szedve. Ha a címekre kattintasz, egyenesen a novellához ugorhatsz!

PÁLYÁZATRA ÍRT MUNKÁIM

Csak a kezdet, csak a cél (2017.09.25.) (PUBG eredettörténet)


KORAI (gyermekkori) MUNKÁIM

Nem változtattam rajtuk (nem is szándékozom), így bőven lehetnek benne hibák, kérlek ennek ismeretében olvassátok. Mindegyikhez odaírtam a dátumot amikor készültek (vagy amilyen dátumot ezer éve ráírtam…). Az írások (nem szó szerinti novellák!) nagy része elgondolkodtató, deep, filozófiai tartalmú. Érdemes elmélázni rajta egy pár percig, mert így felnőtt fejjel újraolvasva és begépelve is meg tudtak fogni. (Te jó ég, ezt én írtam??? :O) Fogadjátok szeretettel, remélem lesz akinek tetszik majd. ^^

A Fehér Farkas Legendája (általános iskola)
Tél (2000.02.03.)
A kis kutya (2000.02.06.)
Emlékkép a jövőből (2000.04.08.)
A Világ (2000.06.01.)
A Doromboló (2000.07.22.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Születés (2001.03.08.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Halál (2001.03.08.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Élet (2001.03.08.)
Zsugorodik a Föld (2001.10.01.)
Minden múlandó (2001.10.01.)
Irónia (2001.10.01.)


EGYÉB CIKKEK ÉS ÍRÁSOK

Vampire the Masqarade szerepjátékhoz készített karaktertörténetem (2001.09.14.)

Egyéb, máshol publikált cikkeim (2009.07.12.)

Nyaralás Maroccoban:

Nyaralás Maroccoban

Főzőcske otthon - A cukkini:

Főzőcske otthon - A cukkini

Masszázsvarázs házilag - Hogyan ápoljuk a kezünket, körmünket:

Masszázsvarázs házilag - Hogyan ápoljuk a kezünket, körmünket

Élet a kutyánkkal, avagy tanácsok ingyen:

Élet a kutyánkkal, avagy tanácsok ingyen

Egészségügyi tanácsok: A macska élősködői:

Egészségügyi tanácsok: A macska élősködői


TITKOS DOKUMENTUMOK

Ide kattintva egy titkos oldalra kerülhetsz.

<---------------------------------------kezdet vége------------------------------------> <---------------------------------------12 kezdődik------------------------------------>

Csak a kezdet, csak a cél

(PUBG eredettörténet)

Mikor magamhoz tértem, hideg szél vágott az arcomba. A szememet még nem volt erőm kinyitni, de már éreztem és hallottam mindent magam körül. Megrázkódott alattam a fémszerkezet, majd karok ragadták meg a testemet és kilöktek a repülőből. Félig még kábultan és vakon tapogatóztam a zsinór után, emlékeztem, hogy valahol a mellkasom oldalán kell keresnem, mikor pedig ráfonódtak az ujjaim, szélsebesen megrántottam. Egy gyors bukfenc a levegőben és már ki is nyílt felettem az ejtőernyő. A sebességem lassult, így végre alkalmam adódott kissé összeszedni magam. Egyedül voltam. Zuhantam, majd lassan ereszkedtem a föld felé, egy ismeretlen tájra. Nem most ugrottam először ejtőernyővel, de most volt először igazán nagy tétje, olyan ami nem csak engem érintett. Lenéztem, megpróbáltam felmérni a rám váró terepet. Hegyek, folyók, szigetek terültek el a talpaim alatt, viszont messzebb, a távolban semmi. Magam kell, hogy boldoguljak. Felajánlották, hogy válasszak csapattársakat, de nem tudhattam igazán kiben bízhatnék. Talán senkiben, talán sokakban, de úgy láttam jónak, ha inkább magamra hagyatkozom. A többiek sem születtek katonának. Egyetlen edzés előzte a meg a jelent ami a küldetésünkre vonatkozott, így beláttam, sorstársaim sem sokban különböznek tőlem. Sokunk csak most fogott életében először éles fegyvert a kezében. Volt, aki el sem bírta a nagyobb puskákat, de mégis vállalta a feladatot. Ők voltak azok, akik csapatokba szerveződtek. Vajon a másik kilencvenkilenc főből mennyien lehetnek gyengébbek mint én? Nem, nem is ez a fontos. Kilencvenkilenc ember vadászik majd rám odalent. Nekem kell a gyorsabbnak és ügyesebbnek lennem. Alattam lassan kirajzolódott a táj. Épületek lesznek nem messze a landolási helyemtől, fedezék és talán fegyverek is várnak rám elrejtve. Megkordult a gyomrom. A hirtelen adrenalin fröccs miatt elsőre fel sem tűnt, hogy már több mint huszonnégy órája nem ettem semmit.

Eszembe jutott a legutóbbi családi összejövetel, a kislányom nyolcadik születésnapja. Istenem milyen finom étkeket főzött a feleségem! Volt legalább háromféle főétel, a rakott karfiol ízét most is a számban érzem, és az a torta! Marcipán bevonatú csokoládé. A kis angyalkám is mennyire élvezte. Az ő kívánsága volt ez az íz… Rebecca… a kislányom. Miatta vagyok most itt. Ő ad nekem erőt ahhoz, hogy végig tudjam csinálni. Ha ő nem lenne, én sem lennék itt.

Felkészültem a landolásra. Lábaimat kinyújtottam magam elé, majd mikor elérték a talajt, behajlítottam és gyorsan továbbgurultam mindvégig azon imádkozva, ne most sérüljek meg. Ha már landoláskor eltöröm a lábam, esélyem sem lesz a többiekkel szemben. Villám gyorsan leoldottam az ejtőernyőt a hátamról és bevonszoltam egy sarokba, nehogy más ugrók kiszúrják. Kifújtam magam és a többi épület felé fordultam, valahonnan védekező eszközöket és fegyvereket kell szereznem. Felnéztem, de nem láttam az égből érkezni senkit. „Talán mázlim lesz és nem jön ide senki.” – gondoltam és sietve megindultam egy kihaltnak vélt piros tetős ház felé.

A mi házunk teteje kék volt. Én szereztem hozzá a cserepeket és két cimborámmal együtt raktuk fel. Jó pár napon keresztül eltartott és jó sok sört legurítottunk közben, de nyár volt, és a szép idő mindenért kárpótolt. A feleségem minden nap meglepett valamivel mialatt készült az új otthonunk. Amikor az utolsó cserepet helyeztem el a tetőgerendák felett, akkor állt elő a legnagyobb meglepetésével. „Kisbabát várok” – kiáltotta Molly boldogan a nyakamba ugorva, és nem tudtam hová lenni az örömtől. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi szemünk fénye, a kislányunk Rebecca egy súlyos betegségben fog szenvedni.

Feltéptem az ajtót de gyorsan be is csuktam magam után. Elhagyott ház volt akár az összes többi. A földszinten semmi használhatót nem találtam, de az emeleten annál inkább. Sisakot, golyóálló mellényt és puskát is találtam, iszonyú jó fogásnak számított ez a kiképzésen hallottak alapján, hiszen nagyon ritkán fordult elő, hogy ennyi mindent leljen valaki egy helyen. Kezdeti örömöm azonban hamar elszállt miután szomorúan konstatáltam, hogy töltényeket nem hagytak a házban. Be kell tehát járnom a többi épületet is. Mind a négy oldalon kinéztem az ablakon és mivel nem észleltem mozgást, óvatosan, fedezékről fedezékre haladva a következő épület felé vettem az irányt. Puskaropogás. Lövések csapódtak be alig pár centire a lábamtól! Szaladtam amíg el nem értem az ajtót és szinte bevetődtem rajta. Rosszul mérhettem fel valamit, mert nem voltam egyedül, és annak a másiknak töltényei is voltak. Gyorsan végigtapogattam magam: nem sérültem meg. Fel az emeletre, szobáról szobára, amíg nem találtam végre egy doboz töltényt. Hallottam, ahogy üldözőm behatolt a házba. A nyomomban volt, én pedig még mindig a fegyver megtöltésével bíbelődtem. Tudtam hogyan kell, de annyira remegett a kezem, hogy kipotyogtak a hüvelyek az ujjaim közül. Hirtelen kellett döntenem. Az ajtó mögé ugrottam, éppen abban a pillanatban amikor az kinyílt, majd meg sem várva, hogy ellenfelem körülnézhessen lesújtottam rá a puskatussal. Majd újra. Megtántorodott és összeesett de én csak ütöttem amíg még mozgott, amíg még lélegzett. Muszáj volt. Végül leroskadtam mellé, eldobtam a véres fegyvert és sírni kezdtem.

Sosem hittem, hogy gyilkossá válok, ahogyan azt sem, hogy a kislányom beteg lesz. Amikor az orvosok kimondták, hogy gyógyíthatatlan, egy világ omlott össze bennem, amikor pedig egy férfi megkeresett azzal, hogy van rá gyógymód… Csupán el kell adnom a lelkem. Ennyi az egész. Az én életem a kislányoméért cserébe. A szerződésben az állt, bármit meg kell tennem nekik, még az életem felett is ők rendelkeznek, cserébe Rebecca a legjobb kezelést kapja és Mollyval együtt egy új életet kezdhetnek. Nem volt választásom. Hogy elbúcsúzhattam-e tőlük? Bár ne tettem volna. Az utolsó csókok, az utolsó ölelések kísértenek és fognak is amíg élek. Kilencvenkilenc sorstársammal kerültem a telepre, ahol megkaptuk a szükséges, de minimális katonai kiképzést. Volt, aki már azt is alig élte túl, most pedig itt voltunk mind.

Megfordítottam a holttestet. Alacsony, szemüveges fiatal férfi volt, terepszínű mellényt viselt. Nagyon jól elrejtette őt odakinn a terepen, de a házban már nem volt esélye ellenem. Emlékszem rá, rögtön a kiképzés első napjáról. Kezet akart fogni velem és bemutatkozni, de én nem akartam ismeretségeket kötni. „Az ég szerelmére egymásra fogunk vadászni!” – kiabáltam rá, mire szerényen odébb somfordált. Talán el akarta mondani ő miért van itt, de nem hallgattam végig. Nem érdekelt, csak a saját célom, csakis így élhetek túl! Lekaptam róla a mellényt és magamra kanyarítottam. Elvettem a fegyverét és megtöltöttem az enyémet. Még mindig remegő lábakkal lebicegtem az emeletről és vettem egy mély levegőt. Nem messze egy robogó parkolt, talán van benne benzin és tovább mehetek vele. Nemsokára szűkül majd a terület ahol a harc folyik, egyre beljebb terelnek minket egy központ felé, ami hamarosan kilencvenkilenc ember sírja lesz majd. Nem tudom melyik a rosszabb, most meghalni mindjárt az elején, vagy győztesként egy újabb szintre kerülni. Már nem voltam éhes. Már nem gondoltam a tortára, sem a közös házunkra többé. Rebecca és Molly élni fognak, boldogan és egészségesen. Már nem voltam a családjuk része, egy új helyre tartoztam. Valaha volt nevem, mára névtelen, ismeretlen lettem. Akárhogyan is lesz, vissza már soha többé nem mehetek, nem nézhetek és ez az érzés felszabadított. Odaértem a motorhoz, bepöccintettem és elmosolyodtam a brummogó hangján. Van járművem. Tovább mehetek. Felültem, elindultam és ahogy a szél újra az arcomba csapott már tudtam, minden más lett. Jobbra megmozdult valami a bokorban és menet közben alig oldalra pislantva kilőttem rá egy fél tárat. Sikoltva holtan rogyott össze valaki.

2017.09.25.

Az összes pályázatot itt olvashatod:

<---------------------------------------kezdet------------------------------------>

KORAI (gyermekkori) MUNKÁIM

Nem változtattam rajtuk (nem is szándékozom), így bőven lehetnek benne hibák, kérlek ennek ismeretében olvassátok. Mindegyikhez odaírtam a dátumot amikor készültek (vagy amilyen dátumot ezer éve ráírtam…). Az írások (nem szó szerinti novellák!) nagy része elgondolkodtató, deep, filozófiai tartalmú. Érdemes elmélázni rajta egy pár percig, mert így felnőtt fejjel újraolvasva és begépelve is meg tudtak fogni. (Te jó ég, ezt én írtam??? :O) Fogadjátok szeretettel, remélem lesz akinek tetszik majd. ^^

A Fehér Farkas Legendája (általános iskola)
Tél (2000.02.03.)
A kis kutya (2000.02.06.)
Emlékkép a jövőből (2000.04.08.)
A Világ (2000.06.01.)
A Doromboló (2000.07.22.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Születés (2001.03.08.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Halál (2001.03.08.)
AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Élet (2001.03.08.)
Zsugorodik a Föld (2001.10.01.)
Minden múlandó (2001.10.01.)
Irónia (2001.10.01.)

<---------------------------------------15 kezdődik------------------------------------>

A Fehér Farkas Legendája

Előszó
Ha az ember erdő mellett lakik, előfordul, hogy farkasüvöltésre ébred. A hang gazdája Lidérc, a fehér farkas. Félelmetes vonítása felveri az egész erdőt. Az emberek joggal szeretnék elkerülni a vele való találkozást, mert nem szereti ha háborgatják. Embert, állatot egyaránt megöl. Hogy miért és miként? Ennek egy külön története van.

Ez a történet egy erdő melletti kis faluban játszódik le. Egy gyönyörű, derűs, tavaszi reggelen kezdődött minden. A levegőben izgalom remegett, a Nap hét ágra sütött.
Minden úgy történt mint máskor. Az emberek dolgozni mentek, a gyerekek kint játszottak a réten, de nem mind. Egy kislány otthon maradt, mert beteg volt. Nagyon beteg.
De más is történt ezen a napon. Az erdő mélyén, egy sziklahasadékban, egy farkasanya épp az előző este hozta világra három pici kölykét. Kettő szép szürke volt, de a harmadik… fehér. Szürke szülők, fehér kölyök. Furcsa dolog. De az anyafarkast ez egy cseppet sem zavarta. Nyugodtan szoptatta a kicsiket.
Eltelt pár hét és a beteg kislány állapota még nem javult. Az orvos azt írta elő, hogy melegen kell tartani. A sülők éppen ezért, elmentek az erdőbe tűzifát gyűjteni. Mivel nem találtak megfelelő gyújtóst, egyre beljebb és beljebb hatoltak a sűrűben. Végül az apuka talált egy korhadt tölgyet, amit könnyedén ki is vágott, és az nagy robajjal a földre zuhant.
Eközben az odúban a farkaskölykök szépen cseperedtek. Az anyjuk már magukra hagyhatta őket, hiszen elég nagyok voltak. Akkor is egyedül voltak amikor a kislány szülei épp arra jártak. A zajra a kis fehér farkas előbújt, mivel azt hitte anyja tér vissza zsákmánnyal. A nyüszögésre felfigyeltek a szülők, és megtalálták a kölyköt. Azt hitték kóbor kutya kölyke, és hazavitték. Annyira örült neki a kislány, hogy a boldogságtól és a farkaskölyök puha szőrének érintésétől, hamarosan felgyógyult. Nagyon megszerette, és büszke is volt rá. A szülei beleegyeztek, hogy a „kutya” a háznál maradhasson. Ahogy a lányhoz ragaszkodott az példa nélküli volt.
Ám ahogy nőtt, egyre inkább kezdtek kiütközni rajta a farkas tulajdonságok. Éjszakánként mindig kiszökött az erdőbe. Nevét is onnan kapta, hogy egyik este egy ember kísértetnek, lidércnek nézte a fák között osonó fehér állatot. Ilyenkor nem csak az erdőbe ment vadászni, hanem a kertekben élő csirkékből is lakomázott, de birkákat, marhákat is megtámadott.
A falubeliek érthető módon ezt nem vették jó néven, de mivel szerették Lidércet, ezért még egy utolsó esélyt adtak neki, és kikötötték az udvarba. Ő szót fogadott és ott ült ahova kikötötték, de amint leszállt az este, eltépte a kötelet és rohant, hogy belakmározzon. Reggel viszont ott ült engedelmesen a helyén, de véres pofával.
A falubeliek meggyőzték a szülőket, hogy Lidércnek mennie kell. Másnap amikor a kislány iskolába ment, az apuka elvitte Lidércet az erdőbe, de mivel ő is nagyon szerette, nem akarta elpusztítani. A falutól elég messze kiláncolta egy fához és hazament.
Amikor a lány hazaérkezett, azt mondták: Lidércet lelőtte a szomszéd. Mindenképp meg akarták értetni vele: a farkas nincs többé…
Lidérc felébredt a mozgalmas nap után, és sehol nem találta a gazdiját. Ásított egyet, majd mikor eszébe jutott, hogy mi történt vele, ügyesen kibújt a nyakörvéből, és rohant amerre az orra és az ösztöne vitte.
Délre visszaért a faluba és útja a kislány házához vezette. A szülők nem voltak otthon, de így is megnyerő fogadtatásban volt része. A gazdája meghallotta a kaparászást és mikor kinyitotta az ajtót, alig hitt a szemének. De tudta, hogy a farkas otthon nincs biztonságban, ezért elrejtette a fészerbe, és a nyakába akasztotta kedvenc nyakláncát: egy rubintkövet.
Amikor az anyuka hazaért, a kislány kérdőre vonta. Mikor megtudta az igazságot, elkeseredésében sírni kezdett. Meghallotta a sírást a farkas is, és azt hitte, az anyuka bántotta a gazdáját. Kirontott a fészerből és nekiesett az ártatlan asszonynak. megsebesítette, majd ránézett a kislányra, megfordult és elrohant az erdőbe.
Ezután az emberek farkasvadászatot rendeltek el, és az volt a tervük, hogy az összes farkast kiírtják az erdőből. Ezt azonban az erdészek és a hatóságok nem engedélyezték. A farkasok megmenekültek.
Éjszaka a kislány hallani vélte Lidérc vonítását, de nem csak az övét. Több farkas is üvöltött egyszerre, és ez úgy hangzott, mintha duettet énekeltek volna a kislánynak, aki felnevelte Lidércet, a fehér farkast, aki fénylő rubintkövet visel a nyakában.
A kislány édesanyja a farkaskaland után néhány nappal szívrohamban meghalt. A falu lakói ezután a szörnyű eset után minden sarokra őröket állítottak. Teljesen megváltozott a vidék. Lidérc születése előtt ez a kis falu csendes és békés volt. De most nyughatatlan és vérszomjra éhes.
Valahol az erdő mélyén él egy fehér farkas, társaitól körülvéve. Lidérc az. Úgy érezte, látnia kell a kislányt ezért a falu közelébe osont. Ekkor az egyik őr észrevette a fák között rohanó fehér állatot és lőtt. Eltalálta a farkast, de a golyó csak a combját súrolta. Sikerült elmenekülnie. Egy hét múlva az ember aki eltalálta, halott volt. Tudták, hogy Lidérc tette, de hogy miként, hogyan, azt nem. A falubeliek úgy gondolták, ezzel aztán betelt a pohár. Lidércet akarták, és hívogatták is. Végleg el akarták pusztítani. De csak akkor csodálkoztak igazán amikor egy hatalmas, kifejlett hófehér farkas toppant eléjük, vicsorgó fogakkal. A medál ott lógott a nyakában.
A kislány felkiáltott:
- Lidérc!
De az apja leintette:
- Hagyd csak, már elfelejtett téged!
Ám a farkas nem felejt könnyen. Odament a kislányhoz és lefeküdt elé. Az emberek ekkor már megértették Lidércet. A helyébe képzelték magukat és a szívükbe zárták. Ekkor a kislány apja felemelt egy puskát, de ez volt a veszte, mert a farkas ezt észrevette. Ügyesen kitért a lövedék elől. Egy ugrással leterítette a nagydarab férfit és átharapta a torkát. Lidérc ezután megfordult, és elszaladt. Az emberek nem csináltak semmit, csak álltak és néztek a távolba a rohanó farkas után. Lidérc véglegesen visszatért az övéihez.
Egy egész farkasfalka vezére lett. Családot alapított, kölykei lettek. Egyik éjjel, amikor a vadászatból hazatért, szomorúan látta, hogy a kölykeit valaki elpusztította. A falubeliek nem tehették, mert tanultak az előbbi esetből. Lidércet mégis a faluhoz vezették ösztönei. De nem, hogy bosszút álljon, hanem, hogy a kislányt megvédje. Ekkor látta meg a gyilkost a falu határában: egy pumát.
Miközben rohant, vonított egy elkeseredettet. Otthon a lány meghallotta ezt, és kirohant a kertbe, hogy üdvözölje kedvencét. Ekkor rárontott a puma. Lidérc ezt látva máris ugrott. hatalmas teste mégis puhán szelte át a levegőt. A puma elé toppant és megragadta azt. Dulakodtak, verekedtek. Mikorra Lidérc megölte a nagymacskát, szegény kislány belehalt a sérüléseibe. Ekkor a farkas kibújt a nyakláncból és a kislány testére fektette. Ő maga is mellette aludt egész éjszaka. Nem tudta megérteni, hogy a lánynak, egyetlen pártfogójának vége van. Egyre csak nyalogatta, élesztgette, végül a kimerültségtől, és az álmosságtól mély álomba merült. Nem találta értelmét az életének. A gazdája, a családja és a saját kölykei is odavesztek. Végül bűnössége és szerető odaadása révén, a kislány után halt ezen a szörnyű éjszakán.
A telihold fényesen világított a tájra, majd a medálon visszacsillant, és az rózsaszínben tündökölt.
Reggel az emberek megtalálták a két holttestet egymás mellett feküdve. Így temették el őket, a két jó barátot, együtt.
De a sírból kiszállt a farkas lelke, és magára vette a nyakláncot. Felszaladt egy sziklára, és vonított egy hosszút és elkeseredettet. Mintha mesélne, és elmesélné ezt az igen furcsa és szomorú történetet. A vonítását minden éjszaka lehet hallani, de azóta még egyszer sem látta senki.
A rubintköves fehér farkas legendává vált. Itt kel életre és vonít a sötét éjszakában. Hangjából a teljes fájdalom szól amit a kislány iránt érez.

általános iskola

<---------------------------------------01 kezdődik------------------------------------>

Tél

Az épület körül varjak várakoztak, tudták mikor viszik ki a szemetet. Maradékot kerestek, hogy azt egymás csőréből kiragadva, magasra szálljanak vele.

A keskeny ablakok elrendezése nem engedte meg a fénysugaraknak, hogy akárcsak egy picit is belessenek az épületbe. Csak egy hideg szellőnek volt bátorsága bemerészkedni a sötét terembe. Éles sikoly süvített végig a rácsok között, bár ez mindennapos dolog volt, mégsem lehetett megszokni sohasem. Az ember, ha szerencsésebb, nem kell földi élete utolsó percéig ezt hallgatnia.
A férfi egy jelre várt. Csak állt ott, hideg kezeit a teste mellett tartva. Kék szemével meredten bámult, várta őt.
A szellő most visszatért és meglebbentette a férfi fehér haját. Jelet is hozott magával: kulcsok éles csörgése hallatszott talán a folyosó végéről… majd közelebbről.
Az őr fagyos tekintettel belesett a cellába. Abban a pillanatban megdermedt a levegő, és vele együtt a maradék mozgás, élet is. A férfihoz jött. Ő csak mereven állt ott, megvárta amíg a varjak újra megtörik a csendet.
Megkapta a jelet.
Utolsó italaként teát kért, az őr jeges teát hozott. Lassan, óvatosan kortyolta, mintha minden cseppjét ki akarta volna élvezni, de tudta, már késő. Az utolsó csepp is elfogyott, és neki már indulnia kellett. Talán azt várta, az őr majd karon fogja és úgy kíséri el, de a jól ismert kulcscsörgés után az csak a bilincset ragadta meg. Ahogy haladt, újra és újra feltámadtak és elhalkultak a nyögések és sikolyok. Aztán már egy másik terem következett. Majd megint egy másik. Úgy tűnt, ez az út végtelen, de nem így volt.

A folyosók kékeslila falain hajdani igazgatók képei, mint valami Istenek függtek. Lassan lépdelt és óvatosan. Hiszen tudta jól, hogy utolsó útjára indult.
Ki, a hóba.

2000.02.03.

<---------------------------------------02 kezdődik------------------------------------>

A kis kutya

Poros bőrszag és a mama finom nyelve amivel puhán végigsimít. A testvéreim bársonyos bundája, és kis tappancsaik amikkel átmásznak rajtam. Élek. Élünk.

Megéhezem, szagot fogok. Megpróbálom megkeresni a szag, a tej forrását. Akadályok mindenütt. Hol az egyik testvérkém, hol a pokróc redője. Elakadok. Ilyenkor nyüszítek és a mama a segítségemre siet: megfogja a bundámat, majd a hasához igazít. Ha az orrom beleütközik a tejforrásba, rákapok és szívom, szívom a meleg tejet. Nyelem hatalmas mennyiségben, és ha már teleszívtam magam, a biztonságot nyújtó mama-szagtól körülvéve megnyugszom. Elalszom.
Aztán arra ébredek, hogy keresztülmásznak rajtam a testvérkéim és belém-belém rúgnak. A mama szagát csak távolról érzem, és ez nagyon rossz. Most jövök rá, hogy amíg aludtam, elgurultam. A szaga irányába indulok, újra és újra megpróbálom elérni a mama jó szagú csecsbimbóit, de ez nem mindig sikerül. Lökdösődöm, forgolódom amíg el nem érem a meleg tejforrást. A sajátomét! Mert nekem már olyanom is van. Akkor rátapadok és elűzöm a testvérkéimet. Megnyugszom.
A mama egyre többet van távol. A mama nélkül borzasztó. összebújunk a testvérkéimmel és együtt alszunk. Aki elsőként ébred az ő távollétére az panaszos vinnyogásba kezd. A félelem érzése hamarosan mindannyiunkra átterjed, és addig sírunk keservesen, amíg a mama vissza nem tér az ismeretlenből, amely elnyelte és most végre visszaadta. Ilyenkor hozzábújok és elmúlik a félelem. Gyakran valami furcsa, idegen szagot hoz magával a szőrén, a nyelvén. Nem kimondottan kellemetlen, de ismeretlen.
Valami tompa, homályos fény, aztán… a mama nyelve. Nem csak illatos, nagy és piros. Aztán az orra, fényes és fekete. Hogy a mama milyen szép! Már látok. Azok ott a testvéreim, öten vagyunk. Ők nem olyan szépek mint a mama. A mama a legszebb!
Ma reggel furcsa szagfelhő ereszkedett le közénk. Ezt a szagot már ismerem valahonnan. Egyre inkább közeledik, majd egy szorítást érzek. Egy különös, eddig ismeretlen hangot hallok, nem hasonlít sem a testvérkéim nyüszögésére, sem a mama hangjára. Egy rettenetes erő a magasba emel annak a hangnak a forrásához. Hiába vinnyogok, a mama most nem segít. Hatalmas alak emelt fel, de közelről már nem is tűnik ijesztőnek. Visszahelyez a földre majd eltávolodik. Már emlékszem. Ez az a szag amelyet a mama szokott magával hozni, amikor visszatér az ismeretlenből. Ez volt az én első találkozásom a majdani gazdámmal. A másodiknál már egy cseppet sem félek tőle, inkább a mamától ellesett módon megpróbálom csóválni picike farkamat. A rettenetes erő megint megragad és elvisz a mamától. Elvisz a testvérkéimtől. Ahová letett az nem ismerős hely. A padlón vagyok egy nagy tálka előtt amiben tejszerű valami van, és a szaga is hasonló. A gazdám nem várja meg, hogy megismerkedjem az új helyzettel, belenyomja az orrom a tejbe. Fújtatok, prüszkölök, de muszáj lenyalnom a bajuszomon végigcsordogáló tejcseppeket. Ez finom! Lefetyelni kezdek és hamar meg is iszom az egészet. Nincs több.
Körülnézek. Sehol a mama, sehol a testvérkéim. Idegen ez a hely egyedül vagyok. Mama hol vagy? Kétségbeesetten sírni kezdek. A gazdám ekkor megint felemel és egy másik helyre visz. Még mindig egyedül vagyok, de a pokrócnak, amin fekszem mamaszaga van. Ez jó érzés. Megnyugszom. Elalszom.

Arról álmodom, hogy a mamával és a testvérkéimmel együtt vagyunk egy olyan helyen, ahol mindig szabadon és boldogan élhetünk.

2000.02.06.

<---------------------------------------03 kezdődik------------------------------------>

Emlékkép a jövőből

Amikor becsukom a szemem, látom az eget. A kék eget és a fehér bárányfelhőket, fura alakzatokat, amik alig észrevehetően úsznak fenn. Lágy szellő mozgatja őket, épphogy csak mozdulnak picit.

Az ég a földdel a távolban összeér. Látom a földet, erdőket, zöld mezőket. A réten állatok legelésznek, birkák, talán tehenek. Foltosak-tarkák. A távolban lovak játszadoznak, a kis csikók élvezik a napfényt.
Az erdő kellemesen hűs, madárdaltól zajos. Sok kis állat él benne: mókusok, madarak és az aljnövényzet kis élőlényei: rókák, borzok, egerek és rovarok. Apró pici tücskök, bogarak és hangyák. Amilyen aprók olyan szorgalmasak. Soha meg nem állnak. Kis várost építenek ki maguknak, ahol élnek és dolgoznak. Az egyik hangya felfedezett egy morzsát az előbb, és most figyelmezteti a többit. Lassan megérkeznek ők is és pillanatok alatt ellepik a falatot. Semmi nem marad belőle.
Aztán hirtelen valami történik. A hangyák békés kis világa fölé sötét árnyék vetül, majd az egész tömeg eltűnik a föld alatt. Egy hatalmas lábnyom alatt, amelyet egy katona cipője vésett a talajba. Ő csak fut a társai után, észre sem veszi, hogy millió apró életet tiport halálra egyetlen lépésével.
Háború van. Többé már nem csendes a világ. Nincsenek zöld mezők és árnyas erdők. Hatalmas építmények vették át a helyüket, és az állatokat emberek váltották fel. Ellepnek mindent. Sorban eltűnik az összes élőlény, csak ők maradnak, végül már ők is alig férnek el. Az időjárás is megváltozik. Hatalmas szélvihar támad, elfújja a bárányfelhőket és mindent ami még megmaradt. Elsodorja a házakat, még az embereke is. Minden hideg és szürke lesz. A színek elvesznek, már nem is lényegesek. Zajok, ijesztő hangok, a sötétségből hirtelen elővillanó fények.
Füst száll fel. A háború és a halál füstje, amely végül mindent beborít és már a Napot sem látni.

Amikor becsukom a szemem, még látom az eget…

2000.04.08.

<---------------------------------------04 kezdődik------------------------------------>

A Világ

Sokan vagyunk akiket foglalkoztat pár olyan kérdés amelyre még nem tudjuk a választ, és nincs aki válaszoljon rá. Mind közül talán az egyik legérdekesebb az: Mekkora a világ?
Lehetséges, hogy a választ, ha kívül nem találjuk, magunkban kell keresnünk.
Próbáljuk meg elképzelni a lehetetlent, haladjunk a legkisebbtől a legnagyobb felé, hogy megkíséreljük kideríteni, mi a legnagyobb, hogy mekkora is a világ.

Képzeljünk el egy apró kis csodát, egy hópelyhet. Egy kis fehér pihét, amely egy egészen enyhe mozdulat hatására sok ezer hozzá hasonlóval együtt egy icipici város körül szálldogál egy kristálygömbben.
Ezt a gömböt egy hozzá képest hatalmasnak mondható ember tartja erős markában, amely talán össze is roppanthatná azt a gyenge üvegfalat, és akkor a pici hópihék százai semmisülnének meg egy pillanat alatt.
Ember mint mi, akik sokmillió társunkkal együtt élünk egy városban, amely egy megyében, egy országban található. Egy földrészen, egy kontinensen, egy szép, színes bolygón: a Földön. A Föld a Tejút része, a mi Naprendszerünké, ami egy csillagrendszer része, egy galaxisban, amelyet „világegyetemnek” nevezünk.
De ennél messzebbre nem látunk el.

Vajon van-e valami a világegyetemünkön túl? De lehet, hogy nem is ezt a kérdést kellene feltennünk magunknak.
Talán a világegyetem is csak egy egység, ami alkotó eleme valaminek.
Talán egy hópihének…

2000.06.01.

<---------------------------------------05 kezdődik------------------------------------>

A Doromboló

Valami motoszkál.

Először bozontos bajszocskája látszik ki a számára tiltott terület, az ágy alól. Majd kibukkan az induri-pinduri tappancsocskája, egy -kettő, aztán a bundás kis hasikája következik, a lábak hátsó traktusa, később a rakoncátlan farkinca is felvonul.
Majd szépen, komótosan, porosan, foszlott porcicával a feje búbján, ártatlanul nyávogva, harmatosan szelíd szemekkel megérkezik: Őfelsége, a MACSKA.

Jellemző tulajdonságai nem egyeznek egyetlen négylábúéval sem, ugyanis ő maga az egyéniség, ő maga a tökéletesség.
Ő nem megy, ő vonul.
Ő nem játszik, hanem cirkuszi előadást tart.
Ő nem eszik, hanem bemutatja a táplálkozás művészetét.
Ő nem alszik, ő csak esztétikusan piheg a fárasztó semmittevés után.
Ő nem csak egyszerűen mosakszik, ő…
A tisztálkodási mániáját születésétől fogva magában hordozza. Bármilyen parányi és látszólag kényelmetlen helyen hajlandó lábát a magasba lendíteni, és nyelvével a szappanozást elkezdeni. Nincs is jobb, mint egy tiszta bunda…
A szeretetét ki kell érdemelni, ami a látszat ellenére néha nem is olyan könnyű. Fáradozásunkat azonban egy, a gazdi ölében békésen gömbölyödő színes szőrgombolyag jutalmazza, aki elismerése jeléül halkan dorombol.

Ez a nyugalom persze nem addig tart ameddig mi szeretnénk, hiszen Őfelsége egy egyéniség, külön utakon jár, csak ő tudja hol, merre. Egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy az előbb még oly szelíden szunyókáló cicusunk farka most tűnik el az ajtónyílásban…

2000.07.22.

<---------------------------------------06 kezdődik------------------------------------>

AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Születés

Verebek szálltak be az istállóajtón, zabot és egyéb magvakat kerestek. A boxok oldalára telepedve tollászkodni kezdtek, csiripelésük megtörte a csendet.

A sárga kanca nem evett egy napja, és vizet sem ivott egy órája már. Széles testét nehezen tartotta négy lába. Körbefordult a szalmán, nem tudta eldönteni, hogy lefeküdjön vagy állva maradjon-e.
A feszültség egyre jobban nőtt a levegőben. A kanca mind idegesebben nyerített fel és toporzékolni kezdett a boxban. A magzatvíz már elfolyt, de a szülés még nem indult meg. Az idegesség látható jelei lassan átragadtak a többi lóra, mind feszülten figyelt, nem értették mi történik.
A kanca az első ellésére készült, tapasztalatlansága nyilvánvaló volt. Lábai végül már nem bírták elnehezedett testét és leheveredett a szalmára. Hirtelen megindult a méh összehúzódása, elkezdődtek a szülési fájások. A kanca még nyerített egyet, majd hosszú perceken át tartó görcsös fájdalom következett. A sárga szalma barnás színűvé változott a vértől. A vemhes ló lassan lehunyta szemeit és mikor megindult a szülés, nyomni kezdett. Hamarosan feltűnt két apró patácska. Később egy pici fej is látszott már, majd végül a hátsó fertáj is előbukkant.
A kanca megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd az apróság felé fordult. Amit most látott, azt még sohasem azelőtt, de ösztöneitől vezérelve a kicsihez hajolt. Lassan kezdete el nyalogatni a magzatburkot, mert előbb még meg kellett ismerkednie a furcsa, idegen szaggal.

A nedves apróság lassan kinyitotta fejéhez mérten hatalmas, hosszú szempillákkal keretezett szemeit. Akit először megpillantott, az a kanca volt. Most már a többi ló is megérezte, megértette, hogy mi történt. Megszületett a kiscsikó.

2001.03.08.



AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Halál

A kisegér jóllakottan és a sajttól elnehezülve behunyta apró szemeit. Jólesően álmodozni kezdett.

Azt képzelte, hogy ő egy szarvas. Magas, karcsú, gyorslábú erdei szarvas, aki mindig azt teheti amit akar. Szabadon, boldogan élhet, élete nem függ senkitől és semmitől. Aki olyan gyors, hogy nem éri utol senki sem, és ha pihenni akar, letelepszik egy patak partján.
A szarvas most a tisztáson állt. Élvezte, ahogy a fák ágai között átszűrődő tiszta napfény simogatja a bundáját. A jóleső melegben a zizegő avarban finom lágyszárú növényeket keresett.
Mindeközben valaki figyelte őt. Egy szinte láthatatlan lény lopakodott a közelébe, és most lapulva várta a kellő pillanatot.
A bozótosból hirtelen előugorva rávetette magát a mit sem sejtő szarvasra, és a roppant erejű bengáli tigris egy pillanat alatt végzett a figyelmetlen áldozattal.

A kisegér már nem álmodik többet. Viszont hála az óvatlanságának, a kamrában lakó hatalmas vörös kandúr végre egyszer az életben igazán jóllakott.

2001.03.08.



AZ "ÉLET" TRILÓGIA: Élet

Repült a veréb. Menekülési iránynak a kék eget tekintette és megpróbált minél magasabbra szállni minden erejét összeszedve, hogy mentse az életét. Pedig a veszély egyre csak közeledett.

A hatalmas sas, mint valami gonosz démon süvített az apró madár után. Erős, gyilkos karmai és hatalmas csőre minden más élőlény számára a biztos halált jelentették. Szemeivel célba vette a verebet és nekilendült. De amint közelebb ért, a kis madár mindig magasabbra szállt. Mentette az életét. Tudta, ha elég magasra repül, már nem követi a sas és feladja. Ám az óriás is elég tapasztalt volt. Kitartóan követte kiszemelt áldozatát. A kis madár, ereje fogytán, már nem tudott magasabbra emelkedni. Pihegve, egyre lassabban szállva, ereszkedni kezdett. A sas tudta, ez a küzdelem nem tarthat sokáig. A veréb fölé szállva egy gyors mozdulattal lecsapott rá. Borotvaéles karmai a pici testbe mélyedtek, hullottak a tollak, de mindez néhány másodpercnél nem tartott tovább. A veréb elveszítette a csatát és egyben az életét is. Kicsiny szemei nyitva maradtak, de már nem volt bennük élet.
A sas diadalittas sikoltással szállt tovább, zsákmányát büszkén tartva. Átrepült egy tisztás felett, megkerült egy fákkal benőtt domboldalt, leszállt egy keskeny sziklapárkányra és várt.

Kisvártatva újabb vidám csipogás szállt fel a veréb élettelen teste mellől. Egy, a veréb méretével megegyező tollatlan apróság feje bukkant elő és a sas egyetlen fiókája boldogan üdvözölte mentőangyalát, aki elhozta számára az életet.

2001.03.08.

<---------------------------------------09 kezdődik------------------------------------>

Zsugorodik a Föld

- Jó napot.
Én egy nyúl vagyok.
Egy dobozban kuksolok.
Egyedül várom a holnapot.

- Jó napot!
- Jó napot.
- Én is egy nyúl vagyok.
- Egy dobozban kuksolok.
Egy nyúllal várom a holnapot.

- Jó napot!
- Jó napot.
- Maga is nyúl? - Az vagyok.
Már két nyúllal várom a holnapot.

- Jó napot!
- Jó napot.
Nyúlnak lenni jó dolog.
Bármerre nézek nyúlrajok.
Előttem pár nyúlfarok.
Millió társammal várom a holnapot.

- Jó napot.
Mást nem szólok.
Már semmiről sem tudok.
Már nem érem meg a holnapot.

2001.10.01.

<---------------------------------------10 kezdődik------------------------------------>

Minden múlandó

Üdvözlöm kedves olvasó. Én nem egy személy vagyok, mint akire Ön számít, nem is ember, még csak nem is élőlény. Én egy könyv vagyok. Egy könyv, aki egy könyvtárban, egy könyves szekrény legfelső polcán, balról két másik könyvvel számolva található.
Baloldali társam egy második világháború borzalmait felidéző, képekben gazdag, de érzelmekben szegény könyv. Jobboldali társam viszont egy romantikus leányregény, szerelmekkel, intrikákkal teli, hozzá jobban vonzódom.

Remélem nem csalódott túl nagyot, miután kiderült, hogy nem egy élő személy szól Önhöz. Én is tudok mindent amit egy ember tudhat. Sőt, talán még többet is tudok. Például ismerem a múltat. A legeslegtávolabbi múltat, az élet kezdetétől fogva. Azt a kort, amikor még másmilyen volt a Föld és Önnek kedves olvasó, még sehol sem volt még a fajtája sem. De ismerem azt az időt is, amikor megjelent, talpra állt, majd gondolkodni, fejlődni kezdett és szép lassan benépesítette a bolygót. Megtanulta szavakba önteni a gondolatait, majd betűkbe, és végül megszülettem én. Én lettem a bizalmasa, velem osztotta meg minden gondját-baját. Tudom milyen nehéz korszakot élt át, háborúk és békeidők között.
Amikor nem volt szólásszabadság, én már akkor is léteztem, és tudtam mindent. Minden tikot, talányt, tényt.
Az emberek lassan megtanulták tisztelni a könyv erejét és tudását. Jelenleg én tantok mindenkit arra, ami volt és ami van. A jelen nemzedéknek okulnia kell a múltból, a hibákból, hogy minden szebb lehessen, mint azelőtt. De hogy még mit hoz a jövő, azt nem tudhatom kedves olvasó.

Ám kijelenthetem, hogy egy könyv számára az emberei agyból kipattant legkisebb szikra is elég ahhoz, hogy az örök tudás mindörökre megsemmisüljön.
Óvjátok a könyveket!

2001.10.01.

<---------------------------------------11 kezdődik------------------------------------>

Irónia

Két dinoszaurusz beszélget:
- Álmodtam valamit.
- Nocsak, meséld el.
- Nem hiszem, hogy nagyon fontos lenne.
- De mégis miről szólt?
- Éppen egy kiadós ebéd után, a folyópartra ballagtam, hogy szomjamat oltsam a friss vízzel. Később az árnyékba vonultam kicsit hűsölni. Elálmosodtam a kellemes melegben, majd később el is aludtam.
Nemsokára teljesen elsötétült felettem az ég. Arra ébredtem, hogy egyre melegebb lett és valami forró, szürke pihék kezdtek szállingózni. Én megrémültem és futni kezdtem lefelé a folyó mentén. Észre sem vettem, amikor beleszaladtam a mocsárba, de már késő volt, mert beleragadtak a lábaim. Hiába próbáltam szabadulni, lassan süllyedni kezdtem, majd teljesen elmerültem. Úgy éreztem sok év telik el.
A mocsárban a testem elrothadt, majd kiszáradt. Sok földréteg temetett be.
Öröknek hitt álmomat később emberek zavarták meg. Kiásták a csontjaimat, elszállították, majd felállítottak egy hatalmas barlangban, amit ők múzeumnak neveztek.
- Ez nagyon érdekes, képzeld, korábban én is valami hasonlót álmodtam.
- Micsoda rémálom volt!
- Csak egyvalamit nem értek. Miért bámul minket ez a sok apró ember?

2001.10.01.

<---------------------------------------kezdet------------------------------------>

EGYÉB CIKKEK ÉS ÍRÁSOK

Vampire the Masqarade szerepjátékhoz készített karaktertörténetem (2001.09.14.)


Egyéb, máshol publikált cikkeim (2009.07.12.)

Nyaralás Maroccoban:
Eredeti megjelenési helyén:  1. rész 2. rész 3. rész 4. rész 5. rész

Ha már nem lenne elérhető, itt is elolvashatod: Nyaralás Maroccoban

Főzőcske otthon - A cukkini:
Eredeti megjelenési helyén: 1. rész 2. rész 3. rész 4. rész 5. rész

Ha már nem lenne elérhető, itt is elolvashatod: Főzőcske otthon - A cukkini

Masszázsvarázs házilag - Hogyan ápoljuk a kezünket, körmünket:
Eredeti megjelenési helyén: 1. rész 2. rész 3. rész 4. rész 5. rész

Ha már nem lenne elérhető, itt is elolvashatod: Masszázsvarázs házilag - Hogyan ápoljuk a kezünket, körmünket

Élet a kutyánkkal, avagy tanácsok ingyen:

Sajnos már nem elérhető, itt tudod elolvasni: Élet a kutyánkkal, avagy tanácsok ingyen

Egészségügyi tanácsok: A macska élősködői:

Sajnos már nem elérhető, itt tudod elolvasni: Egészségügyi tanácsok: A macska élősködői

<---------------------------------------16 kezdődik------------------------------------>

Vampire the Masqarade

Lady Tara

Mindig más voltam mint a többiek. Ez most sincs másként, de talán abban különbözik, hogy most már legalább tudom hova tartozom.
A szüleim mindig azt szerették volna, ha a legjobb iskolákat megjárt, művelt ember lennék. Többször próbálkoztam a felvételivel, sikertelenül. Ez idő alatt sok helyen megfordultam, mindig csináltam valamit. Ezt főleg a családom sok-sok éven át összegyűjtött vagyonának köszönhetem.
A nagyapán angol lord volt. Szeretett utazgatni, felfedezni. Birtokait az angol királynőtől kapta hűsége jutalmául. Egyik utazása során Ázsiába tartva Magyarországon haladt keresztül. Itt ismerkedett meg nagyanyámmal, akibe beleszeretett, hamarosan feleségül vette és magával vitte Angliába.
A nagybátyám ami szintén velük élt, akkoriban bankárként dolgozott. Egy nagyobbacska hiba folytán perbe fogták adócsalás vádjával. Mivel nagyapám házában lakott, őt is meggyanúsították, hogy bujtatja és bűnrészességgel vádolták. Így hát menekülniük kellett, és ők Magyarországon húzták meg magukat, nagyanyám családjánál. A családi vagyon felét sikerült kimenteni, és ennek egy részéből fedezték költségeiket.
Később megszületett az édesanyám. Együtt vészelték át az 1956-os év borzalmait. Nagyapám tábornok lett, és úgy bújtatta családomat a haláltól.
A forradalom után építkezésbe fogtak, később ingatlanokba fektették a pénz egy részét.
Édesanyám megismerkedett az édesapámmal, aki fiatal ügyvédként szintén jól kereső családtag lett, miután elvette az édesanyámat.
Később megszülettem én. Nagyapám még látott engem, és a karjában tartott mielőtt meghalt. Halálával a vagyon a családomra hagyományozódott. Őt magát sohasem ismertem, de nagyanyám sokat mesélt róla. Sajnos azonban már ő is eltávozott. Így én lettem a szüleim: egy ingatlanügynök édesanya és egy ügyvéd édesapa egyetlen elkényeztetett kislánya.
Édesapám azt szerette volna, ha belőlem is ügyvéd lenne, édesanyám viszont pártolta azt az elméletemet, miszerint egy híres felfedező már volt a családban, valószínűleg örökölhettem valamit nagyapám véréből, és belőlem is lehet még valaki.
Miközben az apám egy egyetemre próbált beíratni, hobbim a harcművészet és a barlangászat lett, amit viszont anyám pénzelt.
Az egyik barlangtúra során baleset ért, egy szikláról egy verembe zuhantam és megsérült a fejem. Ám pár óra múlva a saját lábamon távoztam.
Másnapra kiderült, hogy felvettek a Veszprémi Egyetemre. Nagy volt az öröm, meg is feledkeztünk a korábbi balesetemről, egyenlőre.
Az iskolában jól indult minden, sok barátot szereztem, bulikra jártam. Az egyik ilyen buli alkalmával szédülni kezdtem, és alig bírtam megállni a lábamon. Azt hittem egy kicsit talán többet ittam a kelleténél, így hazakísértek. De a fejfájás és szédülés egyre gyakrabban tört rám.
Az orvosi diagnózis megerősítette azt, amitől a legjobban féltünk: agydaganatom van, ami akkor keletkezett, mikor leestem arról az átkozott szikláról.
Több orvos is megerősítette, ezen nem lehet segíteni. A daganat növekedésével párhuzamosan elvesztem a lábam, a karom, végül az egész testem felett az uralmamat. Ez az amitől mindig féltem. Én az örökmozgó, aki mindig mindenben részt vett, aki világéletében sportolt, és akinek célja volt az, hogy a sok megtakarított pénzből egyszer körbeutazom a Földet, többé nem tudok majd mozogni!
Ez rosszabb mindennél. Ez rosszabb a halálnál.
Ki akartam próbálni mindent még egyszer, utoljára az életben és mindemellett azt kívántam, hogy történjen valami, bármi ami segíthet rajtam. Vállalom bármi legyen is az, de szabadítson meg végre a fájdalomtól: gyógyítson meg, vagy öljön meg.
És akkor találkoztam vele.
Megláttam egy fiatal férfit. Fekete inget viselt, és hosszú fekete kabátot, és valahogy olyan elegáns volt, mint valami gazdag úr. Nem illett a részeg fiataloktól hemzsegő diszkó hangulatához. Körbepillantott, láthatóan keresett valakit.
Miután megszólítottam, meghívott egy italra és beszélgetni kezdtünk.
Mivel úgy véltem, már nincs veszteni valóm, elmeséltem neki szomorú történetemet. Szó nélkül hallgatott végig. Rezdüléstelen arccal bámult, csak mikor azt mondtam: bármit megtennék azért, hogy újra egészséges legyek, akkor csillant fel a szeme. Azt mondta, ha tényleg úgy gondolom és nem félek a haláltól sem, Akkor talán ő segíthet. Arra intett, gondoljam át alaposan, hogy az életem ezentúl más lesz. Nem feltétlenül rosszabb, más.
Azt mondta menjek haza, és ha holnap is úgy gondolom majd, hogy képes leszek felhagyni eddigi életemet azért, hogy újra egészséges legyek, akkor holnap este jöjjek vissza ide, és ő beavat a titkok rejtelmeibe.
Félelem nélkül indultam haza és a szívem repesett az örömtől, hogy talán igaz amit a férfi mondott, és létezik gyógymód a számomra.
Másnap egész nap máson sem járt az eszem, minthogy már alig van időm dönteni. Kavarogtak a fejemben a gondolatok és visszhangzott egy hang mely azt mondogatta: örök élet…
Aznap is szokás szerint a dokihoz indultam kivizsgálásra. A rendelő a kórház nyolcadik emeletén volt, így beszálltam a liftbe. A felvonó megállt az első emeleten és egy tolókocsis fiatal fiú gurult be mellém. Rám mosolygott, majd én vissza.
Megkérdeztem tőle, melyik emeletre megy. Azt mondta a nyolcadikra. Pont mint én.
Miután megállt a lift kiszállt ő is és bement a szomszédos rendelőbe. Amikor elhaladtam a rendelő előtt, bekukkantottam a résnyire nyitott ajtón.
Ott ült a fiú a tolókocsiban, mellette állt az orvos, aki felemelte a fiút deréktól lefelé takaró pokrócot, és akkor vettem észre, hogy az alig 18 éves srácnak nincsen lába!
Egy pillanatig dermedten álltam, majd az orvost meg sem várva kiviharzottam az épületből. Ez volt az a végső sokk, ami szinte leterített és eldöntötte a további sorsomat. Lehet, hogy a fiúnak nem agydaganata volt, de én is hasonló sorsra juthatok hamarosan. Na nem! Én nem leszek nyomorék egy szerencsétlen véletlen folytán.
Már alig vártam az estét, hogy újra találkozzam a férfival, és örökre megszabadítson minden félelemtől és fájdalomtól. Már nem kételkedtem többé.
Hamarosan elérkezett az idő. Remegő térdekkel érkeztem a megbeszélt helyre. Ő már ott volt. Rám várt. Valami kísérteties érzés tört rám, csodára vártam. Megkérdezte felkészültem-e a megváltásra, arra, hogy befogadjam az ismeretlent, és hogy hátrahagyjam, elfelejtsem addigi életemet. Én igennel válaszoltam és ő megfogta a kezem. Hirtelen elsötétült előttem minden, és ő magához ölelt.
Azóta nincs fájdalom, azóta nincs félelem.
És nincs halál sem többé.

Lady Tara

<---------------------------------------marocco kezdődik------------------------------------>

Nyaralás Maroccoban

Sziasztok!
Szökkenö Szarvas vagyok, és szeretnék nektek egy közel öt részes kis élménybeszámolót tartani egy nagyon emlékezetes nyaralásomról. Maroccoban jártam anyukámmal, és azon belül pedig Agadir városában töltöttünk el pár napot. Szeretném megosztani veletek kalandjainkat.

Nos itt vagyunk, megjöttünk a „napfényes” Agadirból. Az idézőjel pedig nem véletlen.



1. nap: szombat
Budapesten, este 19.00-kor szálltunk szombaton taxiba, a sofőr nemhogy nem késett hanem kijelentette, hogy ha mi késtünk volna a megbeszélt időről keményen fizetnünk kéne. Nos ez az a taxi társaság akivel tavaly már egyszer megszívtuk, IQ barát sofőrjük ugyanis állította hogy az erzsébeti Határ útnak két 11-es száma van, az egyik az egyik a másik a másik végén, mindegy. Ezúttal időben érkezett.
A reptéren hosszú és unalmas várakozás következett (a szokásos) minekutána beszálltunk a gépbe, egy aprócska Malév repcsibe és uccu neki. A szárny felett ültünk és pont a vészkijáratnál. Most már azt is tudjuk, hogy ilyen helyzetben nem hagyhatjuk a csomagjainkat a lábunknál, mindent fel kell pakolni a fenti tárolóba, ahol persze mindig két széksorral hátrébb csúszik minden. Leszálltunk, az első meglepetés ekkor ért, hiszen hűvös volt. Olyan 16-17 fok körül lehetett, igencsak pulcsis időszak. Összegyűjtöttek minket, buszra tettek és egy magát „Adél” néven nevező egyiptomi arab pasi elmesélte a főbb tennivalókat miközben utaztunk a szálloda felé. Kétféle útra is be lehetett fizetni, az egyik az volt, amire mi mentünk, a másik pedig a „Királyi városok” című, ami Marocco főbb városai között buszozgat egy hétig. Az ő vezetőjük volt Adél, velük csak az utolsó nap találkoztunk újra.
A szálloda hatalmas, 10 emeletes, de egy domb tetején állt, így még nagyobbnak tűnt. Körben több melléképülete is volt és szigorúan őrzik a CB rádiós biztonsági őrök. A hotel neve: Anezi és négycsillagos. Fáradtan és elcsigázottan érkeztünk meg, ottani idő szerint: hajnali 2 körül. Az időeltolódás 1 óra mínuszban. Amint kiszálltunk a buszból és kiszedtük a csomagjainkat, megjelentek az arab hordárok, akikkel szó szerint harcot kellett vívnunk a saját bőröndjeinkért, ugyanis megragadták azokat ahol csak tudták és megpróbálták kirángatni a kezünkből, hogy aztán kedvesen mosolyogva a lifthez vigyék és pénzt kérjenek érte. Egy frászt. Fáradt voltam és nyűgös, szembeszálltam az egyik sötétképűvel és hosszas huzavona és visítás következtében sikerült vele megértetnem, hogy egyedül is elbírom a csomagomat. Sértődötten odébbállt mikor látta hogy az igyekezetét nem jutalmazom meg. Fene az erőszakos modorába. Itt amúgy mindenki ilyen, de erre még visszatérek.
A szoba szép, nagy, a fürdőben van kád és bidé is, nagy a terasz, szóval igényes. A légkondi használhatatlan, de folyik és csöpög a szőnyegre. Ezt leszámítva nyugodt éjszakánk volt. A további napokban rájöttünk hogy van hiányossága is a szobának, pl.: az éjjeli lámpa nagyon kis fényerejű, következésképpen alapból nem tudsz az ágyban olvasni. A búrát nem lehet levenni róla, hogy több fényhez juss, sőt, maga a lámpa a kisasztalhoz van ragasztva, a kisasztal pedig a falhoz így közelebb sem tudod húzni. Max ha az ágyat tolod oda. De az már túl nagy meló egy kis olvasáshoz.
Afrikai ország lévén, gondoltuk lesz hűtő vagy minibár a szobában. Tévedtünk. De volt TV, telefon, és egyhasználhatatlan rádió.
A szobalányok mindig kitettek magukért, ha kiraktad a táblát, hogy nem kérsz takarítást, akkor is kitakarítottak. Lemosták az ablakot, az erkélykorlátot, rendbe rakták kedvük szerint a holmidat. Mindezért jutalmat vártak, de nem kaptak. Reggel elvitték a törölközőket, de frisset csak délután kaptál, így napközben nem lehetett zuhanyozni. Meg kell jegyeznem, hogy 12.30-tól 15.00-ig ott sziesztaidő van, így ez alatt az idő alatt nem lehet semmit sem csinálni, az ottaniak alszanak. Mára ennyit, holnap folytatom a korai ébredéssel és az agadiri bóklászással!


2. nap: vasárnap
Felkeltünk, megreggeliztünk (svédasztalos reggelit és vacsit kaptunk) utána újabb eligazítás következett, majd felfedezőútra indultunk a környéken. Azt hinné az ember, hogy egy üdülőövezetben szabadon mászkálhat, nézelődhet, vásárolgathat. Nos nem-nem. Elfelejtettek minket felvilágosítani arról, hogy üdülőkörzet ide vagy oda, ez bizony arab ország, és akkor tettük volna jól, ha csupa hosszú ruhát hozunk. Azt írta egy könyv, hogy akkor a legjobb ha, úgy nézünk ki mint aki magára húzott egy krumpliszsákot, ugyanis az araboknál az már „pornónak” számít ha kilátszik a vállad, a lábad vagy a hajad! Tehát ha nem úgy öltözöl, ahogy az ő nőik, akkor véged… Megjártam, én már csak tudom… Azt hittem, hogy annak ellenére, hogy ők hogyan öltöznek, a turisták vígan azt csinálnak amit akarnak, mert nekünk senki nem szólt, hogy nem így van! Rövidujjúban és sortban indultam anyuval sétálni. Nos úgy képzeld el, mintha te lennél Angelina Jolie, és minden hímnemű, a 12 évestől az 50 évesig korig köréd sereglik, megbámulnak, megszólnak, meg akarnak fogdosni. Megállnak melletted az autók, mindenki magának akar. Én olyan rosszul éreztem magam, hogy majdnem sírtam is. Rohantam is haza átötözni. Sajnos senki nem figyelmeztetett így már az első nap nagyon szarul éreztem magam. Utána minden nap nyakig beöltözve, hosszúgatyában, sportcipőben és kapucnis pulóverben mászkáltam, Mondanom sem kell ez nagyon ciki, ha tudod, hogy Afrikában vagy.
A következő csalódás akkor ért, amikor az idegenvezető tanácsára fogtunk egy taxit és mondtuk neki, hogy a „souk”-ba (ejtsd: szuk) szeretnénk menni, ami a piacot jelenti náluk. Állítólag hatalmas fallal körbevett hely, olcsóságokkal tele ahol jól lehet alkudni, nincs messze, de taxival is olcsó odajutni. Mondtuk, hogy jó, menjünk taxival, majd visszagyalogolunk. Nos a sofőr nagyon lelkes volt mikor beszálltunk, kevésbe volt viszont mikor ki akartunk szállni. Ugyanis bevitt minket az arab negyed kellős közepébe és közel-távol sehol egy turista. Egy kis bolthoz utaztunk aminek a neve: „La Grand Souk”. Bassza meg. Hiába magyaráztuk neki, hogy mi az igazi piacra mennénk, ő állította hogy ez az és pénzt követelt. Mit volt mit tenni, fizettünk és ő vigyorogva elhajtott, otthagyott minket a semmi közepén, a kéjsóvár tekintetek kereszttüzében és mikor megkérdeztük merre van az igazi souk, mindenki másfele mutogatott. Persze minden férfi el is akart minket oda kísérni. Végül találtunk két francia nőt, akik nagyon kedvesek voltak és kocsival elvittek minket oda. Gyorsan nézelődtünk, majd elindultunk haza. Sikeresen tájékozódtunk és visszataláltunk a szállodához.
A marokkói pénz a „dirham” amit így lehet váltani: 1 euro = 11,22 dirham.
Általában 10 dirhamot ajánlott adni mindenkinek, aki bármiben is segít nekünk.
Az óceán fantasztikus volt. Finomhomokos part, hatalmas hullámok. A víz éjszakánként volt, hogy 12-13 métert is visszahúzódott, aztán reggelre mindig visszatért. Mindig nagyon nagy volt a pára és a köd, az óceán felöl pamacs felhőcskék szálldogáltak és volt, hogy 20 méterre sem láttunk el. A víz hideg volt, de nem ez jelentett problémát, hanem a szél, ami néha igencsak hűvös volt. A köd miatt a nap csak ritkán sütött ki, ami szintén megnehezítette a napozást a sok ruhán kívül.
Este vacsoráztunk, mindig sok desszert és görögdinnye volt.
Mára ennyit, holnap folytatom a kisvasúttal, az állatkerttel és Marakesh-el!


3. nap: hétfő
Reggeli után felszálltunk a kisvasútra, ami a helyi „dottó” tehát motoros és autóúton megy. Háromnegyedórás városnézésre vitt minket 18 dirhamért fejenként. Utána pedig a helyi állatkertbe mentünk, ahová a kisvasút jegyével is be lehetett menni. Nagyrészt madárpark de sokféle más állat is van ott. Az egyik arab egyszer csak kikapta a kezemből a fényképezőgépet, belökött egy csapat muflon közé és elkezdett fényképezni. Utána kirángatott és kérte érte a pénzt. Be kell vallanom elég jól értett a géphez, fáradozását 5 dirhammal jutalmaztuk.
Marocco tele van macskákkal. Ezeket az állatokat nagyon szeretik, és bár nem vigyáznak rájuk kimondottam (mindegyik rühös, beteg, bolhás), sokkal jobban jártak, mint a kutyák. A kutya ott balszerencsét hoz, gyűlölik, és ha tehetik meg is ölik őket. Mikor kirándulni mentünk szomorú volt látni, hogy az autóutak mentén számtalan elütött példány van, szinte már sportot űznek az elütésükből.


4. nap: kedd
Korán keltünk, ha jól emlékszem akkor hajnali 5 körül, Marakeshbe mentünk kirándulni. Összekapkodott reggeli (vagy inkább hajnali?) után aludtunk a buszban napfelkeltéig, majd egy kávézóban ért minket a hajnal az isten háta mögött. Pisiszünet után folytattuk utunkat. Időközben felszedtük arab idegenvezetőnket: „Szulalát” aki érdekes egy arab volt, nem volt bajsza. A városba érve, megnéztük a már nem is tudom hányadik dinasztia királysírjait, utána megnéztük a marakeshi királyi palotát, belülről is. Olyan volt mint a mesékben, az ember szinte már látta maga előtt a táncos lányokat, a háremet, a nagy lakomákat, ünnepségeket.
Ennek örömére ott költöttük el az ebédünket. Akár a hajdani uralkodó és vendégei, párnákkal díszített díványokon ülve/fekve tálalták fel nekünk a finomabbnál finomabb fogásokat egy mesebeli szép teremben.
Következő megállónk a híres marakeshi souk volt, ahol olyan szűkek voltak a kis utcácskák, hogy csak egyesével fértünk el. Vigyázni kellett nehogy lemaradjon valaki, különben az valószínűleg örökre elvész abban a labirintusban. Legalábbis ezzel ijesztgettek minket. Sok helyen tilos volt filmezni vagy fényképezni, némelyik kis műhelyben gyerekek dolgoztak keserves munkával.
Ritkán látni arab verekedést, nekünk volt szerencsénk. Egymásnak ugrott a piacon két férfi és egy nő, egymást is verték meg egymás áruját. Mi meg menekültünk, még az idegenvezetőnk is. Meglátogattunk egy berber patikát ahol mindenféle kencét lehetett kapni, mindenre van gyógyír címen. 2-t fizet 3-at kap akció volt, amit úgy számolt le a berber árus, hogy: „Egy, kettő, ingyen!”. Utána a souk előtti nagy téren kaptunk szabadidőt, a szó szerinti 50 fokban bóklásztunk, megnéztük a kígyóbűvölőket, fogorvosokat és egyéb látnivalókat. Végül kívülről megcsodálhattunk egy mecsetet, be sajnos senkit nem engednek, aki nem tud szó szerint idézni a koránból. Késő este értünk haza és majdnem lemaradtunk a vacsoráról.
Mára ennyit, holnap folytatom a sivatagi jeep-túrával!


5.-6. nap: szerda-csütörtök
Igazából nem mentünk sehova, strandoltunk (persze szigorúan csak európai emberek környezetében) vagy a medence partján hűsöltünk. Néha elmentünk sétálni és fényképezni. Ennyi.


7. nap: péntek
Reggel dzsipekbe pattantunk és nekivágtunk az arab sivatagnak. Hat autó indult, egyenként hat hely volt benne. Előre szóltak, hogy akinek bírja a gyomra az hátra üljön mert ott ráz a legjobban a gép. Gondolhatod hová ültem. Anyu elöl kamerázott én pedig leghátul. A kedves szelíd sofőr bácsi (aki leginkább a macskajaj Garga-bácsijára emlékeztetett kísértetiesen), aranyfogait kivillantva hátrapillantott majd bólintott egyet. A sebváltót terepfokozatba rakta és meglódultunk. Megindult a dakar rally. Száguldoztunk a többtízcentis homokban csúszkáló dzsipekkel, egyszer az egyik el is akadt és ki kellett szállni megtolni. Eszméletlen élmény volt. Az autó rázkódott, dobálta magát, még jó hogy nem közvetlenül előtte reggeliztünk. A sivatag közepén megálltunk, Egy homokdűne mögött megbújó sátorból arab gyerekek futottak elő, hoztak szamarat, skorpiót, lehetett fényképezni: pénzért.
Később megnéztük a Massa folyóra épített gátat, majd pedig egy, a folyó mentén létesített banánültetvényt.
Bepillantottunk a Massa-nemzeti parkba, ahol a nagyon ritka „Kopasz íbisz” lakik. (Megjegyzem sikerült látnunk a mintegy 250 darab fennmaradt példány közül egyet!) Szintén a sivatagban egy felállított sátorban ebédeltünk, helyi specialitásokat kóstoltunk meg és pihentünk.
Végül egy sziklás partszakaszon lementünk az óceánhoz és fürödtünk. Volt hogy három méteres hullámok közt botladoztunk! Aki pedig nem akart fürödni az betekintést nyerhetett a sziklába vájt kis lakásokban élő halászok életébe akik kagylóból készült nyakláncokat árultak.
Újabb dzsipes rázkódás után este hazaértünk.
Mára ennyit, holnap folytatom a hazaúttal és az összefoglalóval!


8. nap: szombat és vasárnap
Maradtunk a szállodában, fürödtünk és pihentünk, mígnem megérkezett értünk este a busz és a reptérre vitt minket. Miután felszálltunk a gépre az még több mint egy órát állt a kifutó szélén. Hogy miért? Az arabok hirtelen csettintettek egyet és úgy döntöttek, hogy nem engedik felszállni, csak váltságdíj fejében. Így a pilótának le kellett szurkolnia valamennyi készpénzt, hogy elinduljunk. Még ilyet! A repülőre felvihettünk több palack vizet, nem vették el, ez nekünk furcsa. Csak röhögött az arab tiszt mikor átvilágította a csomagot és víz volt benne, aztán továbbengedett. A napfelkeltével együtt megérkeztünk Budapestre.


Amire oda kell figyelni Maroccoban:
- vigyünk meleg cuccot, gyakran hűvös szél fúj!
- vigyünk olyan ruhát, ami teljesen elfed, ne mutatkozzunk fürdőruhában, takarjuk el a hajunkat, vállunkat, lábunkat!
- nem szabad csapvizet inni, mindig vegyünk palackozott vizet!
- ha vásárolgatunk: ne nézzünk az eladó szemébe, ne fogjunk meg semmit, ha köszönnek ne válaszoljunk és amennyire csak lehetséges ne álljunk meg a boltok előtt, arról nem is beszélve hogy ne menjünk be! Különben többet nem eresztenek, amíg nem veszünk valamit!
- mindig érdemes alkudozni, az eredeti ár töredékéért meg lehet vásárolni bizonyos dolgokat.
- ha taxizunk, mindig legyen nálunk térkép és bökjünk rá hova akarunk menni! Előtte azonban egyezzünk meg az árban!
- mindenki mindenért pénzt kér, ha nem akarunk (rá)fizetni, ne engedjük őket a csomagjaink közelébe, illetve ügyeljünk fotózáskor!


Köszönöm a figyelmet, remélem hasznos volt ez a kis beszámoló! Jó utat mindenkinek!

<---------------------------------------cukkini kezdődik------------------------------------>

Főzőcske otthon - A cukkini

Most van a cukkini szezonja. Ez a csodálatos zöldség, egy tökfajta, a semleges ízével alkalmas arra, hogy a saját ízlésünk szerint fűszerezve a lehető legváltozatosabb ételeket készítsük el belőle. Szeretnék bemutatni pár lehetséges variációt.

1. A zsenge friss cukkinit nyersen legyalulva salátának, de akár magában vagy más zöldséggel (paradicsom, uborka, olivabogyó) együtt, fetasajttal görögösen, vagy oreganoval és modzarellával olaszosan, oliva olajjal meglocsolva mennyei nyári könnyű egytál ételként tálalhatjuk, ráadásul egészséges és nem hizlal.

2. Francia lecsó (ratatouille): hagyma, paprika, paradicsom és cukkini. Ha oliva olajjal készítjük, akkor nem olyan nehéz és egészségesebb, mint a szokásos napraforgó olaj.

3. Könnyű nyári cukkini krémleves hidegen vagy melegen: a levest nem liszttel sűrítjük, hanem felkockázott krumplit és egy kis fokhagymát felteszünk főni húsleves kockával. Amikor majdnem puha, akkor beletesszük a feldarabolt cukkinit. Ha minden puhára főtt, akkor turmixgépben péppé zúzzuk, tejszínnel összeforraljuk, sóval és borssal ízesítjük. Magában is finom, de lehet zsemlekockával, vagy ha tartalmasabbat akarunk, akkor grízgombóccal tálalni, de ebben az esetben melegen kell.

4. Csőben sütve, prézlisen és tejföllel vagy még sajttal megszórva, megsütve. A magyar konyhában szokásos prézlis karfiol módjára készítjük, csak a cukkinit nem kell vízben megpárolni, mert nagyon hamar megpuhul és benne marad a sok vitamin, nem pedig a főzővízben. Sütőbe tolva szinte percek alatt kész a gyors és finom nyári vacsora.

5. A már nagyobb cukkinit főzeléknek kétféle ízesítéssel is el lehet készíteni: az egyik tárkony és tejszín, a másik inkább a magyar konyha hagyományait követve hagymát megpirítva, piros paprikával egy pörkölt alapot kell csinálni, ezután beletenni a cukkinit és a végén tejföllel besűríteni.

6. Már kicsit nehezebb étel a panírozott, rántott cukkini. Hagyományosan készítve liszt, tojás prézli, még mindig egészségesebb, mint a rántott hús. Ennek másik változata a sűrű palacsintatésztában megforgatott és kisütött cukkini. A fontos, hogy a tésztába ne tegyünk cukrot, sót is csak leheletnyit és minimális olajban süssük.

7. Grillezve: amit előzőleg oliva olajban kell pácolni. A pác szintén mindenkinek a saját ízvilága szerint készülhet. A cukkiniben az a jó, hogy illik hozzá a fokhagyma, a tárkony, az oregano, a csípős csili, bors vagy a majoranna, rozmaring, természetesen nem egyszerre.

8. A grillezett nagy serpenyőben kicsit átsütött cukkinit össze lehet törni és kikeverni főtt tojással, kis margarinnal vagy tejszínnel, diétásan tehéntúróval, ízlés szerint fűszerezve, könnyű nyári cukkini krém lesz. Barna kenyérre kenve vagy pirítóssal finom csemege. Fokozhatjuk az élvezeteket, ha ezt a krémet kivájt paradicsomba töltjük, tejföllel meglocsoljuk és pár percre a sütőbe tesszük.

9. Töltött cukkini: a már elég nagyra nőtt cukkini egyik felhasználási módja. Lehet vegetáriánus módon fűszerezett túróval, tojással készített töltelékkel megtömni, vagy ízlés szerint darált hússal, és megsütni. Mindkét variáció tetejére mehet tejföl vagy sajtszelet.

10. A rakott cukkini elkészítése hasonló a rakott káposztáéhoz, csak arra kell vigyázni, hogy ne szeleteljük túl vékonyra, mert sok levet ereszt és elázik az egész. Kivajazott jénai tálba legalulra kerül a prézli, utána a cukkini, főtt rizs, darált hús, cukkini és a tejföl. Vigyázzunk, a cukkini hamar megfő, ezért a hozzávalókat előre elkészítjük, a húst hagymán megpirítjuk és megfűszerezzük.

Jó étvágyat mindenkinek!

<---------------------------------------körmök kezdődik------------------------------------>

Masszázsvarázs házilag

Hogyan ápoljuk a kezünket, körmünket

Itt a nyár, itt a jó, vagy éppen mostanság kevésbé jó idő. Többet törődünk az alakunkkal a fürdőruha szezon közeledtével, ám van egy másik nagyon fontos dolog, ami legalább akkora jelentőséggel bír esztétikailag és ugyanannyi törődést igényel mint a frizuránk, és ez a kezünk. Szeretnék bemutatni néhány új vagy éppen kevésbé új technikát, amivel fiatalosan és egészségesen tarthatjuk körmeinket a nyáron is. Nem kell sok hozzá, csak egy kevéske szabadidő, és máris sokkal esztétikusabba varázsolhatjuk vele megjelenésünket.

1. Olajos bőrradírozás
Az egyik legkellemesebb kényeztető folyamat az esszenciális olajokkal történő bőrradírozás. Vannak olyan termékmárkák, amelyek kifejezetten hámlasztó hatású masszázsolajakat kínálnak, és ezekhez a saját ízlésünknek megfelelően adagolhatunk aromás olajakat. Például ha ápolni és újraépíteni akarunk, akkor rózsaolajat, ha felfrissíteni, akkor citromolajat, ha pedig megnyugtatni kívánjuk a kéz bőrét, levendula olajat. A zöld teának például pórusösszehúzó hatása van, tonizáláshoz keverjük össze egy kis citrom vagy verbéna olajával. Vaníliából és kókuszolajból nagyon remek kényeztető trópusi keveréket állíthatunk össze, ami részben a bőrrel is csodákat tesz, de a hangulatunkra, lelkiállapotunkra is pozitív hatással van.

2. Házilag előállított, különleges bőrradír
Ha nem akarunk tömegterméket vásárolni, viszonylag egyszerűen otthonunkban is előállíthatunk saját recept alapján bőrradírt. Kókuszos bőrradírhoz például vásároljunk kókuszreszeléket, lényegében bármelyik megteszi, a legjobb azonban ha egész kókuszt veszünk és annak a belsejét kaparjuk ki, és keverjük össze édesmandula olajával. A masszázs során dörzsöljük be a kókuszreszeléket a bőrbe és ez finom hámlasztó hatást fog eredményezni, miközben a mandulaolaj pedig ápolja és széppé varázsolja a kéz bőrét. Az illata pedig egyszerűen mennyei!

3. Saját recept a gyönyörű körmökért
Ha a körmök elszíneződést mutatnak (ami lehet a mindennapok során előforduló házimunka eredménye is, vagy a kertészkedésé) készítsünk egy különleges fürdőt amiben néhány percnyi ázás után visszanyerik a körmök a természetes színüket!
Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy kis tálkányi langyos vízbe tegyünk két kis kupaknyi klórhexidint (színtelen fertőtlenítő, fontos hogy ne legyünk rá érzékenyek) és egy kupaknyi oxigénnel dúsított vizet. Csupán néhány percre van szükség és a körmök újra fehérek lesznek!

4. Maszk és szérum
Hiszed-e vagy sem, egészen új dolgot fogok bemutatni. A kéz legalább annyira ki van téve a napsugárzásnak és az időjárás káros tényezőinek, mint az arc bőre, és egy idő után rajta is meglátszanak az idő nyomai, ezért hasonló ápolást is igényel. Vegyünk egy ápoló maszkot (olyat, amit arcra szokás tenni) és néhány csepp bőrkímélő szérumot. A kéz állapotától függőn rengeteg lehetőség közül választhatunk, van hidratáló, regeneráló, fehérítő, vagy még nagyon sokféle készítmény. A maszkot helyezzük fel a kézre, vegyünk egy forró fürdőt és nyugtató hatású zene kíséretében lazuljunk el. Sokkal jobban fogjuk érezni utána magunkat!

5. Tokió-manikűr
Igazi különlegességnek számít, Japánból indult el és jelenleg Franciaországban hódít. Alaposan tisztítsuk meg a köröm felületét egy alkoholos kendővel, majd kenjünk rá alapozót, hogy a köröm felülete valóban sima és egyenletes legyen. Válasszunk egy, az ízlésünknek és színvilágunknak megfelelő körömlakkot és a köröm vége felől a kutikula irányba haladó mozdulatokkal lakkozzuk ki a körmöket. A körömágynál található félholdacskát azonban hagyjuk ki, mert ezt a felületet egy külön erre a célra szolgáló lakk-tollal festjük be, mégpedig teljesen eltérő színűre. Végül vigyünk fel egy fedőlakk réteget, amely a két lakkozást egységbe olvasztja és a köröm fényét, ragyogását is megadja!

<---------------------------------------kutya kezdődik------------------------------------>

Élet a kutyánkkal

Avagy tanácsok ingyen

Sziasztok! Szeretném nektek bemutatni a kiskutyámat: Dennist.
Ő egy beagle-foxterrier keverék, igazi lelőhetetlen hiperaktív rakéta.
Vele kapcsolatban fogalmazódott meg bennem, hogy bemutatnék néhány érdekes tippet és trükköt a kutyanevelésről, amik az én személyes tapasztalataimra alapulnak.

Utazás
Először is, bemutatnám a vele való utazást. Minél korábban kezdünk el a kiskutyával foglalkozni, annál jobb. Vigyük minél több helyre tömegközlekedési eszközzel, főleg ha azt szeretnénk, hogy a jövőben is használhassuk az utazás ezen formáját. Eleinte csak ölben természetesen, de később már, mikor az oltásait is megkapta letehetjük a földre, hiszen itt fog utazni a későbbiekben is. Ne engedjük, hogy utazás közben elkószáljon, tartsuk mindig pórázon, és fontos, hogy idegenek ilyenkor ne közelítsenek felé! Ha nyüszít, vagy rángatja a pórázt a legjobb, ha nem veszünk róla tudomást, csak simítsuk meg a fejét és ültessük le a lábunk közé. Higyjétek el, hamar rájön, hogy a közlekedés közben nem szabad sem zajongania, sem elkószálnia. Ha leszállunk, utána mindig nagyon dicsérjük és jutalmazzuk meg amiért a számára idegen környezetet is elviselte. Legnehezebb tapasztalataim szerint a metrón való utazás, ügyeljünk arra, hogy kutyánk lába és körmei ne szorulhassanak be semmilyen résbe, ezért mozgólépcső esetén mindig emeljük fel. Ha a közlekedés már viszonylag szépen halad és az ebecske nem esik kétségbe, ha járműre szállunk, idővel előkerülhet a szájkosár is, amit felszállás előtt közvetlenül helyezzünk rá, majd leszállás után dicséret mellett vegyük le róla. A megpróbáltatások után pedig mindig díjazzuk kedvencünk figyelmét egy kiadós játékkal!

Evés
Ma azt szeretném bemutatni, hogy mennyire fontos dolog is kutyánk helyes trenírozása az evés terén. Olyan kutyussal rendelkezem, aki az égvilágon mindent képes befalni és még akár a vasszöget is megemészti, ha kell, ezért nagyon oda kell rá figyelni.
Két alaptípusú kutya létezik ebből a szempontból:
1. Aki mindent megeszik
Örülhetünk ennek a jószágnak, hisz nem válogat, nem kell a legdrágább és legkülönegesebb ételeket elkészíteni a számára, beéri az egyszerűbb, de teljes értékű koszttal is. Viszont a hibája az, hogy nehéz a bendőjét megfegyelmezni! Oda kell figyelnünk arra, hogy az utcán ne ehessen össze semmit. Próbáljuk kicsi korától arra trenírozni, hogy ne vegye a szájába az utcán talált dolgokat, valamint a „pfúj” vezényszóra eressze azokat el. Így megakadályozható, hogy kedvencünk betegségeket szedjen össze vagy netalántán néhány „anti-kutyakedvelő” által kitett mérget is elfogyasszon.
2. A válogatós
Vele ugyan olyan szép az élet, mint a másik típussal. Ő nem eszik az utcán, senkitől nem fogad el élelmet, ínyét fintorogva kivillantva elhúzza a száját, ha ételt lát. Viszont a rendkívüli válogatóssága miatt nehéz etetni! Vagy csak a drága ételeket fogyasztja el, vagy még azt sem. Kimondott kedvencei vannak, és ha csak azt kapja amit nem szeret, képes koplalni miatta.
Próbáljuk meg a kedvenceit összekeverni más, számára kevéssé érdekes ételekkel, hátha így elfogadja.

A víz
Kétféle típusú kutya létezik, az amelyik oda van a vízért, és az amelyik nem.
1. Amelyik szereti a vizet, azzal csak annyi dolgunk van, hogy igyekezzünk minél többet vízparton lenni, mivel remek szórakozás a kutyának és a gazdinak is egyaránt ha a kis kedvenc úszkálhat! Sportnak sem utolsó, edzhetjük vele az ebet, és ha kifáradt, legalább nem rombolja össze az otthonunkat sem a délután folyamán. Arra ügyeljünk, hogy erős sodrású folyókban ne engedjük nagyon mélyre úszni, valamint szárítkozás közben törölgessük ki a füléből a vizet, nehogy begyulladjon tőle.
2. A víziszonyos kutyus vagy csak a partról szereti ugatni a habokat, vagy a bátrabbak közül néhány esetleg a mancsait is megmártóztatja benne. Sokat segíthet, ha előtte mi is bemegyünk, hogy lássa, nincs mitől félnie, ilyenkor a legtöbb esetben követi a gazdit. Attól nem kell tartanunk, hogy nem tud úszni, úszni minden kutyus tud, ez ösztönös reflex náluk, bár a túlsúlyos példányokra nem árt ha ügyelünk. Semmiképpen se erőltessük, ha nem akar bemenni a vízbe, ne húzzuk pórázon és ne dobjuk bele! Ettől ugyanis megrémülhet és lehet, hogy soha többé nem is próbálkozik majd. Inkább dobáljunk be neki fadarabot, egyre messzebbre, és reméljük, hogy lesz bátorsága utána merészkedni.

Apportírozás
Kölyökkutyám mindig is imádott labdázni. Eldobtam/elrúgtam neki és lelkesen szaladt utána. Megállította, megállt mellette és várt. Esze ágában sem volt visszahozni. Ha a szájába vette, megjutalmaztam, ha elhozta egy darabon nagyon megdicsértem. Ha nem hozta, nem mentem érte, csak a jó régóta használt "hozd" parancsszót ismételgettem, eredmény nélkül.
Sok embert megkérdeztem, hogy mit kezdjek a helyzettel, hiszen fiatal kora óta remek labdaérzéke volt, csak az apporttal voltak problémák.
Mígnem egyszer kidolgoztam egy saját módszert, ami remekül bevált, tudom ajánlani másnak is! Eldobtam neki a labdát, lehetőség szerint jó messzire. Megvártam amíg elindul érte, kilőtt mellőlem mint a rakéta, majd mikor már a céltárgyért futott, én sarkon fordultam és elkezdtem szaladni a másik irányba, miközben hangosam kiabáltam hátrafelé, hogy „hozd”!
Az eredmény a következő volt: labda el, kutya utána. Mikor utolérte, a szájába fogta és várta, hogy érte menjek, de mikor megfordult, csak azt látta, hogy én eszeveszetten száguldok a másik irányba. Mivel azt hitte, hogy ott akarom hagyni, azonnal jött utánam, majd mikor megálltam és odaért hozzám szájában a labdával, nagyon megdicsértem. Egy jó darabig ezt játszottuk, majd összekötöttem azzal, hogy a kutyát egy segítővel egyhelyben tartottam, míg én távolabb mentem. A segítő odadobta nekem a labdát, és ezzel együtt elengedte a kutyát. Mikor megérkezett, a szájába adtam a labdát és nagyon megdicsértem. Ez a kettő hatott. A kölyök rövid idő alatt beazonosította a játékot és azóta már végeláthatatlan labdameccseket játszunk!

Sport
Hiperaktív kiskutyámnak köszönhetően sokat mozdulok ki otthonról. Kezdő kutyás sportnak tekinthető az is, ha együtt túrázunk vele a hegyekben, vagy bárminemű zöldövezetben. Természetesen nem szabad megfeledkezni a megfelelő kullancs és bolhairtó felszerelésről, valamint a megfelelő mennyiségű ivóvízről, főleg ebben a melegben.
Én mégis egy egészen más sportot szeretnék bemutatni, amit mi is csak most kezdtünk el, a neve: agility. Ez egy olyan ügyességi sport, melyben a kutya, gazdájának irányításával egy előzőleg ismeretlen vonalvezetésű akadálypályán halad végig. Ennek során a kivitelezés pontossága és a mért idő alapján kerül kiszámításra a végeredmény.
A sport alapgondolata Angliában fogant, ahol eredetileg főként kutyakiállítások show-programjában mutatták be. Ekkor még nem a ma ismert szabályok és koreográfia szerint működött, hanem a hagyományos munkakutya-képzés alapjain. 8-as alakú pályán, a gazda bal oldalán vezetett kutyával teljesítették az akadályokat. A szabályok rendszere és a sport továbbfejlesztése a szigetországon kívül Franciaországban kapott jelentős lendületet, majd kialakultak a ma ismert szabályzat alapjai.
Az agility napjainkban már az egész világon a legdinamikusabban fejlődő és a legnagyobb tömegeket megmozgató kutyás sport. A feladatok rendkívül jó kutya-gazda kapcsolatot valamint a kutya részéről ugró-mászó-kúszó készséget feltételeznek, minden esetben ügyelve egészsége védelmére és a balesetveszély csökkentésére.
A játék során a kutyán nincs semmiféle felszerelés, póráz, nyakörv, és nem lehet kézzel-lábbal megérinteni. Kizárólag a kutya és gazdája közti kapcsolat, összhang és a jelzések gyors és pontos értelmezése vezet eredményre. A versenyek során megvalósul az esélyegyenlőség, hiszen méret és teljesítmény-szint szerinti kategóriákban indulnak a versenyzők.
A legtöbb akadály az ugró típusú gátakból van, a kutya méretének megfelelő magasságúra lehet állítani a léceket akár csak a díjugrató versenyeken a lovaknál. Azon kívül van távolugró pálya, ahol értelemszerűen a távot alakítják, valamint egy gumikerék, amivel az ugrás pontosságát lehet szabályozni, hiszen láncon függ a levegőben és repülés közben kell a kutyának áthaladnia rajta. Sikeresen megismerkedtünk a „cső”vel is, ami hajlékony, rugalmas, és a kutya csak a másik végén lát ki rajta. Létezik egy palánk, ami szintén az ugrással függ össze, valamint egy mérleghinta, ami az egyensúlyozó képességet méri. A legnehezebbnek a szlalompályát tartom, ahol függőleges rudak között kell az ebnek cikáznia villámgyorsan. Egy szó mint száz, izgalmas kikapcsolódás a gazdi és a kutya észére is, sport, mozgás és közös program.

Jó szórakozást mindenkinek!

<---------------------------------------macska kezdődik------------------------------------>

A macska élősködői

A macska sokféle élősködő gazdaállata vagy köztigazdája lehet. Ezek egyrészt az állat bőrén vagy annak közelében élő, a vérével táplálkozó rovarok, másrészt a belekben és a test egyéb helyein élősködő férgek. A macskán vagy a macskában élő paraziták közül egyik-másik az embert is megtámadhatja bizonyos körülmények között, ezért potenciálisan veszélyeztetik a család egészségét. Legyen a megelőzés elmaradhatatlan része macskánk rendszeres gondozásának. Ne kerüljünk lépéshátrányba, ne várjuk meg, míg kedvencünkön megjelennek az élősdifertőzés első jelei! Egy rövidke cikksorozat keretén belül szeretném bemutatni a leginkább előforduló parazitákat.

KÜLSŐ ÉLŐSKÖDŐK

A bolha igen gyakori macskaparazita. A macskák gyakran allergiásak a bolhacsípésre, és számos bőrbetegségükért a bolhát terheli a felelősség. A nősténybolha naponta 10-50 petét rak, melyek a macskáról a környezetére szóródnak szét.
A bolhapeték melegben 2-12 nap alatt kikelnek. A lárva- és bábállapot után előbújik a kifejlett bolha, és azon nyomban gazdaállatot keres. A bolha teljes életciklusa olykor csupán 3 hétig tart, de hideg időben akár egy évet is képesek bábállapotban tölteni. A bolhaveszély leghatékonyabb leküzdése érdekében állatainkat rendszeresen kezelnünk kell valamilyen bolhairtó szerrel. Ez vagy a bolhákat pusztítja el, vagy a peték sterilizálása révén akadályozza meg szaporodásukat. Többféle termék kapható: injekció, spray, helyileg használt oldat és havonta a macska ételébe keverhető por kapszulában. Ha macskánkat megtámadták a bolhák, be kell fújnunk a fekhelyét, függönyeinket, pokrócainkat, szőnyegeinket és bútorainkat, hogy elpusztítsunk minden petét és lárvát macskánk környezetében.

A tetű kicsiny, sárgásbarna rovar, mely lassan ide-oda mászkál a macska szőrszálain és bőrén. Jóval ritkább jelenség, mint a bolha. Egész életét a macskán tölti, és petéit a szőrzetre rakja. A bolhairtó kezelés rendszerint a tetveket is elpusztítja.

A kullancs parányi ízeltlábú, a pókok rokona. Növényeken él és amikor a macska arra jár, átkapaszkodik a bundájára, majd rátapad a bőrére. Táplálkozása során teste fokozatosan megtelik vérrel, szürke borsószemhez, vagy szemölcshöz kezd hasonlítani. Néhány nap múlva magától lepottyan de jobb azonnal eltávolítani, mihelyt észrevesszük macskánkon. A legtöbb kullancs helyi kellemetlenséget okoz mindössze, ám néhányuk bénulással, teljes legyengüléssel járó, veszedelmes kórokat terjeszt. Az őzkullancs például a bőrkiütéssel és izületi gyulladásokkal járó, lassan fejlődő Lyme-kór terjesztője. Ha kullanccsal fertőzött területen élünk, vizsgáljuk át alaposan naponta macskánk bundáját és használjunk rendszeresen védősampont, spray-t vagy bőrre cseppenthető oldatot.

A szabad szemmel alig látható atkák közvetlen érintkezés útján terjednek az állatok között. A bőrön vagy a hallójárat hámrétegén élősködnek, hámlást és viszketegséget okoznak. Védősamponnal, spray-vel, fülcseppel védekezhetünk ellenük.

BELSŐ ÉLŐSKÖDŐK

Az orsóféreg hengeres testalkatú, fehér, gyakran karikába tekeredik, és legfeljebb 15 cm hosszú. Könnyen észrevehető a macska székletében vagy ritkábban a hányadékában. Két faja élősködik a macskán: az igen gyakori Toxocara cati és a jóval ritkább Toxascaris leonina. Mivel a lárva megfertőzi az anyatejet, szinte biztos, hogy 3-4 napos korára minden kölyök fertőzött lesz a Toxocarával. A súlyosan fertőzött kölykök általában legyengülnek, hasmenésük van, és gyakran láthatóan felpuffad a hasuk. 3 hetes kortól 6 hónapos korig szabályos időközönként féregteleníteni kell őket. Ezt követően a kijáró macskának évente van szüksége vizsgálatra és féregtelenítésre. A nőstény macskát a vemhesség és a szoptatás ideje alatt is kezelni kell.

A galandféreg lapos, szelvényezett teste a gazdaállat bélfalába ágyazódó kicsi, hegyes fejből nő ki. A macskákban gyakori Dipylidium faj elérheti az 50 cm-es hosszúságot. Ahogy a galandféreg növekszik, a hátulsó szelvények leválnak, és távoznak a végbélen át. A petével telt szelvények mozgékonyak de hamar kiszáradnak (ekkor rizsszemekhez hasonlóak) majd szétrepednek, és a peték szétszóródnak a környezetben. Ha egy bolhalárva megeszi, a petékből kikel a féreglárva, és idővel faroknyúlványos hólyaglárvává alakul. Ott nyugalmi állapotban kivárja, míg a kifejlett bolhát a macska tisztálkodás közben szétharapja és lenyeli, majd a macska belében hólyaglárvából átalakul kifejlett galandféreggé. A bolha az egyetlen köztesgazda, macskáról macskára közvetlenül nem terjed a fertőzés.

A horgasféreg, vagy más néven bányaféreg és az ostorféreg az Egyesült Államok és Ausztrália egyes területein előforduló bélférgek, melyeknek petéit a macska a földről vagy fűszálakról nyalja fel. Az Ancylostoma nembe tartozó bányaféreg képes átfúrni magát a bőrön, különösen a talp bőrén, súlyos irritációt okozva a macskának. A kölyök az anyatejtől is megfertőződhet.

A szívfilária nevű apró fonálféreg, amely a szívben élősködik, ritkábban fertőz meg macskákat, mint kutyákat. A filárialárvák fertőzött szúnyog csípésével terjednek. Miután bejutottak a vérkeringésbe, a szívben érik el kifejlett állapotukat és eltorlaszolják a tüdő felé áramló vér útját, ami végül szívelégtelenséghez vezet. A tünetek: légzési nehézségek, súlycsökkenés, folyadékgyülem a hasüregben. A megelőzés tabletta formájában életbe vágóan fontos.

A tüdőféreg a macska tüdejében él, nagy csoportokban. Légzőszervi betegségeket és köhögést okoz. A macska székletével külvilágra kerülő lárvákat csigák nyelik le, amelyek viszont madaraknak vagy rágcsálóknak szolgálnak táplálékul. A macska zsákmányával együtt elfogyasztja a tüdőféreg lárváját is, és a kör ezzel be is zárult. Speciális féregtelenítő kezelést kell kérnünk állatorvosunktól.

A toxoplazma mikroszkopikus nagyságú egysejtű élősködő, amely a macska beleiben él. Sokféle emlős, köztük az ember is lehet köztigazdája. A macska fertőzött zsákmányállat vagy nyers hús fogyasztása révén fertőződhet meg, vagy lenyeli a más macskák ürülékében található spóratömlőket. A heveny fertőzés jellegzetes tünete a hasmenés. A fertőzés elkerülése érdekben használjunk eldobható nejlonkesztyűt, amikor a macskaalommal van dolgunk. Az ürüléket naponta távolítsuk el belőle, mivel a macskából kikerülő toxoplazmatömlők 24 órán belül még nem fertőzőképesek. A terhes nők különösen veszélyeztetettek, mert a toxoplazma-fertőzés magzati károsodást okozhat.